? Mezőkomárom Község Hivatalos Weboldala

A falu története


Mezőkomárom a Mezőföld nyugati peremén, a sió partján fekszik. Nevének előtagja földrajzi helyzetére utal, a szláv eredetű komárom szúnyogost jelent. A település fejlődését, közigazgatási hovatartozását földrajzi fekvése határozta meg. A Nádor-csatorna és Sió közti, északnyugati irányba nyitott, mocsarakkal szabdalt kistájon Mezőkomárom átkelőhely volt Veszprém és Somogy megye felé. Erre utal a 16. századi neve -Saar Komar- és a 17. században a Révkomárom elnevezés is. Mai neve a 18. században állandósult.

A község területe már évezredek óta lakott. Alsóhegyen újkőkorban, az i. e. 4. évezredben a dunántúli vonaldíszítés kerámia népéhez tartozó települést tárták fel a régészek. A kora bronzkori település házai a nagyrévi kultúrát képviselik. A késő vaskorban a község területén kelták éltek. A római korban itt vezetett át az a főútvonal, amely a Pécs felől a Balatont megkerülve fordult Győr felé, s érte el a birodalom nyugati határvidékét.

A római kori település Visnyemajor területén volt, de településmaradványokat találtak Alsó-hegyen, Csókás-hegyen, a téglaégetőnél is. Római temetők voltak Aranyhegyen, Közép-hegyen, Sír-hegyen.

Mezőkomárom területe a honfoglalás korában a fejedelmi törzs szállásterületének nyugati vége, melyet az államalapítást követően besenyők védtek az esetleges betolakodóktól. A középkori falu a mai községtől délre a Sió mellett feküdt. Okleveleinkben először Somogy megye rovásadó összeírásban említik 1536-ban. A 16-17. században a török hódoltsági sávjába esett, egy időre el is néptelenedett, de a Tolna megyei Némethi helység lakói újjáépítették. 1661-ben református prédikátora van, katolikus plébániáját 1724-ben szervezik meg.

A 18. században a herceg Batthyányi család egy birtokközpontja, amely 1757-től kezdve 4 országos vásárt tart és mezővárosi ranggal dicsekedhetett.

1870-től öröklődés útján kerültek a Gróf Draskovics család kezére.

Jelentősebb iparos réteggel a 18- század közepétől találkozunk. A lakosság nagyobb része s jobbágyfelszabadítás után is a mezőgazdaságból élt. Nőtt a külterületi puszták száma, 1870-ben már a lakosság egyharmada élt külterületen: Kenyérmező-, Tisztavíz- és Szentmihályfa-pusztán. A mezőgazdasági munkaerő felesleg egy részét Trianon utána a környék üzemei szívták fel.

Az árutermelő paraszti gazdaságok sikeres korszerűsítést hajtottunk végre és megtartották versenyképességüket. A helyi termelésre szerveződött 1920-ban Nagy János tejüzeme, a következő évtizedben a tejszövetkezet. A gabonafelvásárlást a Futura központ végezte, az értékesítést a mezőhídvégi vasútállomáshoz vezető út megépítése és átadása -1926- segítette elő. Az 1893-ban alapított Baranyai-féle gépgyár a tágabb régió vaskereskedés szükségletét is kielégítette. Az uradalom gőzmalmot, fűrészüzemet, téglagyárat működtetett.

A földéhséget 1919-ban a pusztamihályfai nagybirtok felosztás, majd az 1945-ös földreform szüntette meg.

A II. világháború igen nagy csapásokat mért a településre- Az 1930-ban épült Sió híd révén kulcsszerepet töltött be a hadi mozgásokban. Első vonalba tartozott és hétszer cserélt ?gazdát? rövid idő leforgása alatt. Sokan estek áldozatul honvédő katonaként ártatlan polgári áldozatként vagy távol szülőfalujuktól egy hadifogoly táborban.

A háborút követő újjáépítés sok munkát igényelt a helybeliektől, de szorgalmas emberek lévén újra megindult a termelés a földeken és az iparos műhelyekben.

Az 1950-es évek erőszakos kollektivizálása miatt nagyon sok ember költözött el a településről. Hasonló demográfiai csapást okozott az 1970-es évek kötelező közigazgatási (tanácsi) összevonása. Az ettől számított kb. 20 esztendőben teljesen megakadt településünk fejlődése. Ebben változást a 1989-90-es rendszerváltás hozta meg. Ettől kezdve önálló önkormányzatiságról beszélhetünk településünkön. 2002-ig viszonylag jól működő önálló intézményi rendszerrel büszkélkedhettünk. 2002-től az állami elvonások fokozódása és a helyi felelőtlen gazdálkodás miatt fel kellett adni önkormányzatunk, óvodánk és iskolánk függetlenségét, majdan ez az iskola esetében bezárással végződött. 2010-ben teljesen új képviselő-testület került a falu élére, amely mindent elkövet, hogy segítsen a település és a benne élő embereken.
A következő adatok az Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve 23. 1984-1985. (1987) számában olvashatóak a 276. oldalon: Sírhegy: "A községtől D-re, a Sió mellett emelkedő löszplató nyúlványán, homokkitermelés közben sírokra bukkantak. Leletmentésünk során feltártunk két XVII-XIX. századi koporsós sírt és több középkori szemétgödröt. Megfigyeltük egy templom kő-tégla falazatát. Az ásatás előtt került elő egy ovális üvegmedalion, benne a János evangélium német nyelvű, gót betűkkel nyomtatott, kivágott részlete."- írta dr. Fülöp Gyula régész.

Ízelítő galériánkból

Kapcsolat

Cím: 8137 Mezőkomárom, Petőfi u. 74

E-mail: onkormanyzat@mezokomarom.hu

Tel: 06-25/225-480; 06-30/589-3657